"Moszkoviták"

Részlet a könyvből: Ha valaki azt kérdezné tőlem, visszatekintve milyennek látom az életemet, úgy válaszolnék: csalódott vagyok. Mindaz, amit ifjúságomban tettem, amiben hittem, naivitásnak bizonyult. Mi őszintén hittük, hogy amint szocializmus lesz, egy csapásra megszűnik minden, ami a világban rossz. Az ember ember általi kizsákmányolása, a nacionalista gyűlölködés, a kiváltságosok hatalmaskodása. S a világ olyan szép lesz, amilyen szépnek csak 16-18 éves fejjel tudja elképzelni az ember: mindenki szabad lesz és azt fogja csinálni, amihez legjobban ért. S most, ha visszatekintek, azt kell látnom, hogyan hagytak el egymás után azok az illúziók, amelyeknek az életemet szenteltem. Csalódtam, amikor kimentem a Szovjetunióba, s csalódtam, amikor 1946-ban hazajöttem. És csalódtam most is, amikor a rendszerváltás bekövetkezett. Azt mondták, piacgazdálkodás kell, s ez helyes is. De nyomor és munkanélküliség lett belőle. Azt mondták, demokrácia kell, s ez is helyes. De a demokrácia legelső feltétele az, hogy az ember biztonságban érezze magát, most pedig egyre nagyobb a létbizonytalanság. Azt mondták, Európa felé kell mennünk, s ezzel is egyetértek. De miközben az egységes Európáról álmodnak a szónokok, elszabadultak a nacionalista indulatok. Gyűlölik, helyenként ölik egymást a más nemzetiséghez tartozók, ahelyett, hogy - európaiakként - testvéreknek tekintenék egymást.

Mutass kevesebbet