Multikulturális nevelés

A multikulturális nevelés és a hozzá szorosan kapcsolódó interkulturális oktatás, a kulturális és etnikai kisebbségek képzésének a hatvanas évek végén elterjedt szemlélete, amely elsősorban Észak-Amerikában, Ausztráliában és Nyugat-Európában honosodott meg. Nálunk néhány tanulmány, egy kitűnő fordításgyűjtemény, tanulói munkafüzet és tanári kézikönyv is megjelent a témáról a közoktatásban azonban még csak elvétve láthatóak a jelei (Forray-Hegedűs 1989, Feischmidt, 1997, Rózsavölgyi, 1995; Lesznyák, 1995). A pedagógiai multikulturalizmus alapvetően morális érvekre támaszkodva, a pedagógiai folyamat mindegyik szintjén (osztályterem, iskola, önkormányzatok, állami oktatáspolitika) a különböző kultúrák kölcsönös tiszteletét és az együttélés humánus minimumát kívánja kialakítani. A különböző kultúrákat a kulturális antropológia szemléletmódját átvéve a multikulturális nevelés elméletírói úgy értelmezik, hogy azok nem csupán tárgyak, szokások, fogalmak, jelrendszerek, hanem mindezeknek közösen birtokolt jelentése. Mindez azt is magában foglalja, hogy minden kultúra egyenértékű, mivel nincsen olyan mérce, amely maga is ne lenne kulturális képződmény, így a kultúrák, például a fejlettség dimenziója mentén összehasonlíthatatlanok. A különböző társadalmakban a többség kanonizált kultúrája ily módon a kisebbségek számára kizáró jellegű lehet, mivel nem tartalmazza a kisebbségek kultúrájának elemeit. A kisebbségeknek így nincsen egyenlő esélyük az ország politikai és gazdasági működésében való részvételre. Ezért vallják a multikulturális szemléletű pedagógiák képviselői a kulturális különbségek megnevezésének és toleráns újraértelmezésének szükségességét. A multikulturális pedagógia többféle irányzatot jelöl, szöveggyűjteményünkben nem törekedhettünk arra, hogy ezeket bemutassuk, inkább azt választottuk, hogy az irányzatok által tematizált területekből egy-egy fontos írást magyarul megjelentessünk. Egyébként sincsen még itt az ideje, hogy a különböző irányzatokról, azok hatásairól áttekintést tudnánk adni, a tematika szakirodalma burjánzóan gazdag, a különböző szerzők gyakran még az alapfogalmakat sem használják egységesen. A kötetet elsősorban tanárszakos egyetemi hallgatók számára állítottuk össze, de úgy véljük a már működő pedagógusok számára is hasznos lehet. A bevezető tanulmányt kivéve a kötetben szereplő minden írás eredetileg angolul jelent meg. Ez utóbbiak többsége elé a fordítók külön kis összefoglalót is készítettek. Ezzel együtt is, az olvasónak a teljes megértéshez szüksége lesz pedagógiai, pszichológiai és kulturális antropológiai előzetes ismeretekre. Reményeink szerint azonban azok is találnak érdekes új tényeket, összefüggéseket a tanulmányokban, akik ilyen előismeretekkel nem rendelkeznek. A bevezető, eredetileg is magyarul megjelent tanulmányban összefoglaljuk, hogy történetileg milyen típusú multikulturális oktatáspolitikák jöttek létre, illetve milyen fő törekvések jellemzik ezeket. A fordításokat három nagy téma köré csoportosítva válogattuk. Az elsőben a kultúra és a viselkedés különbségeiről kulturális antropológiai, oktatáspolitikai és pszichológiai hátterű tanulmányokat olvashatunk. Itt nem csupán a hagyományos értelemben vett kisebbségekkel kapcsolatos írásokat, hanem egy, a társadalmi nemmel foglalkozó írást is közlünk. A második részben a kulturális és erkölcsi értékeknek az interkulturális nevelés során felvetődő problémáit elemzi a két tanulmány. Különösen nagy hangsúlyt kapnak a különböző etnikai és vallási értékek, valamint a világi liberalizmus közötti lehetséges konfliktusok. A nyelv, mint kitüntetett kultúrahordozó a témája a harmadik rész tanulmányainak. Mindkét tanulmány a kétnyelvűség, mint oktatási és multikulturális nevelési cél mellett érvel. A svéd szerző által bemutatott nyelvoktatási modell a szerkesztő véleménye szerint különösen tanulságos és toleráns mintát nyújthat a magyarországi kisebbségekkel kapcsolatos nyelvpolitika számára. A József Attila Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Intézetében egy oktatókból és doktori hallgatókból álló kis csoport évek óta kísérletezik a tanárképzés tematikájának megújításával. Ennek a munkának a keretében dolgoztuk ki a multikulturális nevelési kurzusok tematikáját és válogattuk ki azokat a tanulmányokat, amelyeket a téma szempontjából alapvetően fontosnak tartunk.

Mutass kevesebbet