Munkácsy és kora

Munkácsy Mihály a magyar nemzeti művészet kivételes fontosságú személyisége, összefoglaló és új utakat nyitó rendkívüli tehetség. Jogosan nevezhetjük tehát a kiegyezéstől a millenniumig tartó időszakot - amely az ő működési ideje volt - Munkácsy korának. Ez az időszak a magyarországi kapitalizmusa kibontakozásának kora, egy olyan kapitalizmusé, amely félig-meddig a gyarmati rendszerhez volt hasonló. Feudális uraké a vezető szerep, de fokozatosan erősödik a reformkorban még kis számú polgárság, a jobbágy helyébe a bankoktól függő szabad paraszt, vagy a munkanélküli agrárproletár státusa lépett. Sokan faluról városba telepedtek és munkássá, ipari proletárrá váltak. Ez a feudalizmustól a proletariátusig terjedő társadalmi rétegeződés változatossá teszi a kor tudatát kifejező művészet arculatát. A művelődésben az alakuló polgárság mellett a nemességé a vezető szerep, de a reformkori tradíció Petőfi hatására népi mozzanatokkal telítődik. A kor vezető művészeti iránya a realizmus, ezt képviseli az öreg Arany János, e szemlélet húzódik meg Jókai romantikája mögött, s diadalra jutott a korszak végén fellépő Mikszáth Kálmán munkásságában - bár nemesi adomázó mezben. Lisztnek a szabadságharc után írt műveiben, de különösen kései kompozícióiban is a realizmus hangja csendül meg. De talán sehol sem olyan erős a realizmus, mint éppen Munkácsy festészetében. Java alkotásait a haladó művészet korszerű irányzatához, a kritikai realizmushoz számíthatjuk, s ez a körülmény a magyar művészetnek európai rangot biztosított a század utolsó harmadában. Munkácsy nem állt egyedül: nagy és kiváló kortársai voltak a képzőművészetek minden ágában, a festészetben éppúgy, mint az építészetben vagy a szobrászatban.

Mutass kevesebbet