Munkácsy Mihály

A magyar nyelvű művészeti monográfiák, művészettudományos írások megjelenése a század elejétől kezdve kapott nagyobb lendületet, Ezidőtájt a K. Lippich Elek szerkesztésében megjelent „Művészeti Könyvtár44 az első nagyobb és céltudatosabb vállalkozás, amely a képzőművészet egész területének programmjával indul útjára. E széles horizont szinte korlátlan lehetőségeket, de egyben kötelezettséget is rótt a vállalkozásra, mert a régi európai művészet jeleseinek, avagy egyes művészi körzeteinek ismertetésén kívül a moderneket, a hazaiakat éppúgy, mint a külföldieket, munkaterületébe sorozta be. E nagyszabásúnak Ígérkező vállalkozást azonban ugyanaz a sors érte, mint a később meginduló egyéb monográfiakezdeményezések legtöbbjét: szép eredmények után működése megszűnt. Bizonyára nem fogja hasonló sors érni a napjainkhoz közelebb eső művészeti vállalkozásokat, még ha a mostoha idők közvetítette szüneteltetés kényszerét kell is elviselniök. Közöttük a „Művészeti Pantheon", a „Magyar Művészeti Könyvtár", az „Eggenberger művészkönyvei", az „Ernst-múzeum művészkönyvei", végül az „Ars Hungarica" kiadványai voltak a legkiemelkedőbbek. Utóbbi: a már említett „Művészeti Könyvtár44 széles és gazdag programmjának szellemében a modern törekvések ismertetése mellett a régi magyar művészet területét is munkaterületébe sorolta. A nyomdatechnika újabbkori fejlődésének jelentős eredményei is leginkább ez újabb vállalkozásoknál jelentkeztek. Imígyen a magyarnyelvű művészeti monográfiák arculata gazdag és változatos képet mutat. Beágazzák a képzőművészet egész területét; de bizonyára az egyes vállalkozások elakadása vált okozójává az újabb kezdeményezéseknek, amelyek, ha nem is folytatást kívántak nyújtani az előző kiadványokhoz, valóban mégis jelentékeny hiányokat pótoltak a nagyközönség és a tudomány szempontjából.

Mutass kevesebbet