Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég!

Úgy tűnik, még mindig nincs itt az ideje annak, hogy a személyes érintettség érzése nélkül lehessen szólni Magyarország 1945 utáni évtizedeiről, oly módon, hogy egyformán nélkülözzék a szavak a türelmetlenség értelemhomályosító vétkét és a néven nem nevezés semmitmondó felelőtlenségét. Nem a bűnbánati jellegű vagy az önelégült vallomások hiánya szembetűnő, hanem az elhatározásokat, választásokat indokoló, igazolni kívánó, ám a tetteket és az alkotásokat egyaránt felmérő összegzések elmaradása. Nehézzé teszi a tisztánlátást ma még az is, hogy emlékeiktől szétbogozhatatlanul élnek egymás mellett, bár egyre csökkenő számban a kör közszereplői, akik a politikától és a hatalomtól ugyan távol maradtak, de egyaránt ki voltak szolgáltatva annak: azok, akik a kisiklott valóság éveit építették, s azok, akiknek ellenére építették. Amíg pedig a diktatúra szellemi vagy testi utódai a történtek eltussolásában, eljelentéktelenítésében érdekeltek, addig természetesen egykori áldozataik gyermekei, vagy akik velük azonosulnak, az ellenkezőjében. Agitatív antológiakötetünk az 1945-1956-ig terjedő történelmi korszak "gyöngyszemeiből" válogat. A nyolcvannégy szerző közt találjuk Aczél Tamást, Ancsel Évát, Benjámin Lászlót, Csanádi Imrét, Cseres Tibort, Csoóri Sándort, Devecseri Gábort, Eörsi Istvánt, Fodor Józsefet, Gellért Oszkárt, Hajnal Annát, Hegedűs Gézát, Illyés Gyulát, Juhász Ferencet, Károlyi Amyt, Nagy Lászlót, Somlyó Györgyöt, Szécsi Margitot, Vészi Endrét, Weöres Sándort, Zelk Zoltánt..

Mutass kevesebbet