Művészet a művészet értékéről

Művészeti elmélkedés a XIX. században. A MŰVÉSZETRŐL való elmélkedésben, a művészet magyarázatában, tanításában, a művészetre nevelésben a XIX. század túltesz minden előző időszakon. Az elmélkedésnek ily erőfeszítése ismeretlen a művészetek legvirágzóbb korszakaiban, sőt ép ezekben szokatlan. Sem a görög művészet, sem a renaissance fénykorát nem kiséri a rajta való elmélkedés, legfölebb szórványosan követi, inkább részletekhez tapad, és többnyire technikai kérdésekkel bíbelődik. Szembe állítva ezzel a XIX. századot, a különbség rendkívüli. Maguk a művészek, első sorban a költők, elülj árnak az elmélkedésben. Igaz, hogy a francia költők már a XVII. században belebocsátkoznak művészetelméleti kérdések tárgyalásába, de ez hozzátartozik e művészet jellegéhez, melyről ki kell mutatni, hogy a klasszikus költészet szabályainak megfelel. És mit jelent ez a szabálymagyarázgatás ahhoz az áhítatos elmélyedéshez, melylyel Goethe és Schiller a maguk művészetének és a művészetnek általában lényegét föltárják!

Mutass kevesebbet