Múzsák testamentuma

Szent ​Orpheus földi helytartójának legújabb kötete nem regény: több is, kevesebb is annál. Tanulmányokat, esszéket, bírálatokat, emlékezéseket, cikkeket tartalmaz, kimondani is sok, több mint fél évszázad szellemi kalandozásainak a történetét rajzolja meg.Káprázatos filológiai fölkészültséggel ír tanulmányt Ben Jonsonról, de hasonlóképpen szakszerűen hódol Mozart zsenije vagy Bartók művészete előtt. A legfurcsább ugyanis, hogy a mindig ellentmondó, kötekedő, szellemi krakéler Szentkuthy Miklós, amilyen maró gúnnyal tudja elverni a port az álmoderneken, az áltudósokon és valódi fontoskodókon, éppen olyan szenvedélyes áhítattal tudja tisztelni az emberi szellem legnagyobb teremtőit: olyan áhítattal, amely csak az ifjúság, a befogadásra friss lélek sajátja. Tagadás és elismerés, mind a kettő kizárólag szélsőségekben megfogalmazva: ez nemcsak szépprózájának, hanem tanulmányainak, kritikájának is sajátja. Már a legkorábbi írásaiban sem volt kiforratlan, de legutolsó műveiben is forrongó, nyughatatlan és vitára kész. Ez a Szentkuthy-varázs titka.

Mutass kevesebbet