Na de kérem, Tanár úr!

Hozzávalók: 30 jól fejlett kamaszgyerek, 1 meglehetősen felpaprikázott oktató, 20 év szakmai gyakorlat, néhány darab szerencsésen kiválasztott taneszköz, egy evőkanál szigor, pár szem édesítő szó, egy különös ízekből álló fűszerkeverék, valamint egy csipetnyi humor vagy irónia. Így kezdi receptjét a tanításhoz Forgács Róbert, aki maga is aktívan gyakorolja e jeles hivatást, és az évek-évtizedek alatt felgyűlt tapasztalatait ebben a kötetben foglalja össze. Humorral átszőtt írásaiban ismerős alakok és élethelyzetek villannak fel az olvasó lelki szemei előtt. Hisz melyikünket ne tanította volna egy-egy tyúkanyó, farkas vagy éppenséggel papagájtípusú tanerő, vagy ki ne járt volna egy osztályba egy majommal, libával vagy párduccal? De vajon hogyan tenyésztik a nebu-lovakat, mi történik egy tanári értekezleten vagy egy lyukasórában, és mikor érdemes elhaláloznia egy magára valamit is adó oktatónak? Ez a könyvből mindkiderül vagy beborul. Forgács Róbert kötete nem csupán korrajz, hanem főhajtás is a mester, Karinthy Frigyes előtt, akinek Tanár úr kérem című remekműve pontosan száz éve, 1916-ban jelent meg. A nagy előd nyomdokában járva megtudhatjuk, mi a különbség jó és rossz tanár között, a szeren lógás helyett pedig a dolgozatjavítás rejtelmeibe tekinthetünk bele. Olvasás közben talán azt is megérthetjük, miért őszültek meg nevelőink egy-egy osztálykirándulás végére, és levonhatjuk a következtetést: bizony a tanár is ember.

Mutass kevesebbet