Nagytarcsai szlovák népdalok

Nagytarcsa ​Pest megye azon települései közé tartozik, ahol még élő népművészeti értékeket, hagyományokat ápolnak. A lakosság eredete Szlovákiába vezethető vissza, akik már több mint három évszázada választották lakóhelyüknek Nagytarcsát, melyet egészen 1899-ig Csíktarcsának neveztek. Budapesttől keletre, mindössze néhány kilométerre fekszik a korábban teljesen szlovák ajkú település, ahol még a 20. század első harmadában sem nagyon beszélte a magyar nyelvet a zömében evangélikus közösség. Így maradhattak meg páratlan értékű népdalaik, népviseletük, hagyományaik, valamint szokásaik. Jelen könyvben összegzésre kerülnek az évszázadokon át átörökített helyi népdalok: gyermekdalok, lakodalmas dalok, balladák, gúnyolódók, farsangi, kiszéző és egyéb szokásdalok, magyar-szlovák vegyes nyelvű dallamok, valamint közismert, de a helyi hagyományokban éppúgy helyt foglaló szlovák énekek, táncokhoz kötődő dallamok. A helyi szlovák hagyományok ápolását már az ötvenes évektől folyamatosan végzi az ekkor megalakult helyi tánccsoport, illetve az énekkar, melyek folytatásaként napjainkban is folyamatosan szerzi hazai és nemzetközi sikereit a Nagytarcsai Hagyományőrző Kulturális Egyesület néptáncegyüttese, illetve a mindezeken belül 1996 óta működő Vencsok Asszonykórus. Az általuk, illetve a helyi idősek segítőkészségének, valamint Galántai Györgyné Szlaukó Mária élete utolsó pillanatáig tartó hagyományőrző munkásságának köszönhetően e kiadvány tartalmazza Nagytarcsa szlovák népdalos értékeit, dallamait, melyek most bárki számára megismerhetővé, tanulhatóvá, illetve taníthatóvá váltak a fiatal generáció számára, hogy Nagytarcsa, és ezen keresztül a magyarországi szlovákság népdalai fennmaradhassanak az utókornak.

Mutass kevesebbet