Nálunk, New Hontban

A New Hontot valamiképpen a Galeri párjaként képzeltem el. Vagyis visszatérni egy húsz év előtti regényvilágba, kevesebb pátosszal és indulattal, de több rezignációval, kétségbeeséssel és megértéssel, a jelképesnek és a fantasztikusnak, a valóságutánzó elemeknek olyan elegyítésével, amelyekben ezek a regényelemek nem kioltják, hanem erősítik egymást. A regény igazi főhőse nem X. vagy Y. szereplő lenne, hanem maga New Hont, ez a térképekről is hiányzó, végtelenül jelentéktelen település, amelynek égi patrónusa Mikszáth Kálmán. A műben megjelenő alakok - Kálmán bácsi, a passzív "nagy" ember, Iván, a szovjet katonától fogant, hatalmas erejű fiatalember, s elérhetetlen szerelme, makacs, erkölcsös Borbála - arra szolgálna csupán, hogy benépesítsék e díszletet. Csakúgy mint McLaczi, a népszerű vendéglős, a jobb sorsra érdemes Bárány Pista, a vidéki szobrászművész, a város "eszméjét" kereső polgármester és mások, "kis" emberek és hősök. New Hont is főleg a kisszerű acsarkodások, nagy nekibuzdulások, beteljesületlen ábrándok és persze a feltartóztathatatlan elmúlás színtere. A regény szlovákiai magyar karnevál, történelmi alulnézetből. Álarcosbál, amelynek a végén mindenki magával szembesül.

Mutass kevesebbet