Napfelkelte előtt

Zoscsenko, ​a húszas évek egyik legnépszerűbb szovjet humoristája a harmincas években mind kevesebb szatirikus elbeszélést írt, és végül fel is hagyott e műfajjal. Sorsát mégis megpecsételte az 1943-ban befejezett „Napfelkelte előtt” című kisregénye. A mű közlését a felénél beszüntették, és a sajtóban egy kritikus „kispolgári pipogya fráternek” nevezte Zoscsenkót, aki „visszataszítóan vájkál a saját intimitásában”, tudományos ismertetései „dilettánsak, sőt műveletlenek, a könyv pedig egészében erkölcstelen és aljas”. Ezután az Írószövetség elnöksége a kisregényt „művészietlen, néptől idegen mű”-nek nyilvánította. 1946-ban a Zvezda című leningrádi folyóirat a szerző tudta nélkül közölte Zoscsenko „Egy majom kalandjai” című, gyerekek számára írt elbeszélését. Ez a furcsa közlés megindította a támadások sorát, amelyek előjátékul szolgáltak az 1946. augusztusi párthatározathoz és Zsdanov leningrádi fellépéséhez, aki hírhedt beszédében nem fukarkodott az elítélő jelzőkkel, és Zoscsenkót az eszmei-ideológiai hibák egyik fő okozójaként pellengérezte ki. A „Napfelkelte előtt” négy évtizedes késéssel csak napjainkban (1990) érkezhetett meg hozzánk.

Mutass kevesebbet