Napló (1836-1842)

Művelt, ​érzékeny, önmaga lehetőségeit kereső fiatalember a napló írója. Sárospataki diák, majd tanító, később református lelkész Felső-Magyarországon. Bár távol él a világ zajától, mégis mindenestől korának gyermeke: a felvilágosodás eszméit továbbvivő reformkoré, a magyar romantikáé. Elhagyva a diákéletet, az ifjú iskolamester a vidéki mindennapok egyhangúságát, a testi szenvedés és a lelki finnyásság kínjait, az érzések, a szerelem és a barátság kultuszával igyekszik önmaga számára enyhíteni. Bár a korabeli érzelmes regények és versek modorában panaszolja szerelmi szenvedéseit, zengi a barátság dicséretét, s a nagy bölcselők útmutatásai nyomán elmélkedik az emberi lét örök kérdéseiről igazán megragadó, némelykor szinte művészi erővel, mégis a való élet jelenetei és hangulatai bontakoznak ki szavaiból. Természetesen a naplóíró maga az igazi hőse a feljegyzéseknek, de elénk áll a múlt századi vidéki Magyarország számos ismert és ismeretlen alakja: az ifjú reformnemzedék néhány tagja, pataki iskolatársak, kacér boltosnék, szemérmes iparoskisasszonyok, nagytorkú kántorok és papok, istentagadó földesuraságok, falusi Putifárnék.

Mutass kevesebbet