Naplók

Minden napló megírása és felütése szemérmetlenség. Minden napló fürdő-, háló - és dolgozószoba-titkokba vezet be. Egyetlen műfaj sem lehet ilyen leplezetlenül őszinte, s mert szándékosan az, ilyen leplezetlenül hamis. Szabad-e rányitnunk valakire az ajtót? Fölfedi-e a meztelenség a csontot , az izmot, az idegeket? Vagy a bőr áttetsző derengésével egyszerűen csak eltereli a figyelmet? Sylvia Plath a nagyközönség számára elsősorban a szerencsétlen sorsú amerikai költőnő. A tragédia ott kísért a vívódó kamaszlány, a lelkes idák, majd tanár, a sezrelmes asszony és fiatal anya, a tehetségét próbálgató költő és író minden sorában. A napló mégis csupa élet és szín, az életút tényei pedig megdöbbentően átlagosak. Nincs botrány, komoly kilengés, egy fiatal lány, majd nő keres és talál magának helyet a világban. Keményen megdolgozik érte. Ha nyomorúságunkban és örömeinkben nem volnánk nagyon is egyformák, ugyan miért kutakodnánk olyan kétségbeesetten egymás életében, miért akarnánk ráismerni, megmerülni benne, saját mocskainktól megszabadulni? S ha nem volna mégis minden emberi megnyilvánulásunk olyan utánozhatatlanul egyedi, mihez kezdenénk a kegyetlen és kegyeletsértő kíváncsisággal? A kétségbeesett boldogságkeresés, a házalás önmagunkkal és vélt vagy valódi értékeinkkel, valamennyiünk története.

Mutass kevesebbet