Naplóm, 1938-1944

Ugyanolyan élményt jelentett Janikovszky Éva naplóját olvasni, mint regényein felnőni. Műveit végtelen bájjal, kedvességgel, emberi, közvetlen hangon írna – nem hagyta érintetlenül olvasóit! Az írónő gyerekkorában, még diákként vágott bele a naplóírásnak, a kezdeti szárnypróbálgatások, botladozások még fellelhetők, de ahogy növekszik, az évek és a történelmi események egyre érettebbé tették, komolyabbá vált, mélyebb témákból merített. Mondhatni, kis csitri fecsegése a napi, „gigantikus gondokról”, majd a felnövekvő Éva tekint ki olvasójára a napló lapjai közül. Élvezettel olvastam az őt körülvevő szűkebb és tágabb család tagjairól – sokféle sors rajzolódott ki –, a szeretett nagymama, kisapa, édesapa, Szeged mindennapi és kulturális élete elevenedik meg a visszaemlékezésben, de éppúgy a társasági élet, események fontosabb mozzanatai. És mindezt a rengeteg fotó gazdagítja, melyek az írónő fiókjából, családi ereklyékből kerültek elő. Gyerekkori képek, bizonyítványokról, de a legbájosabbak a nagymamájával készült fotósorozat. A kötet első oldalain fia, János bevezető szavai olvashatók, ő rendezte a kéziratot, hozzá a fotókat – igazán méltón emlékezve meg édesanyjáról, sokunk kedves, kedvenc írónőjéről.