Naplómat olvasom

A napló első bejegyzései a Kossuthot temető, millenniumot ünneplő Magyarország világából, az alig nyolcesztendős kisfiútól származnak még. Az utolsókat a második világháború szörnyű éveiben vetette már papírra az időközben nemcsak felnőtt, de "nagyra nőtt" Benedek Marcell, a világirodalom kitűnő magyar tolmácsolója, a műelemzés, az olvasás művészetének, az egyetemes kultúrának nagy honi propagátora. S a több mint fél évszázadot felölelő "egykorú" beszámolót végigkísérik és egységbe fogják a napló írójának, irodalmunk egyik nagy öregjének bölcsen szomorkás, ironikus vagy komoly, felindult vagy meghatott kommentárjai, és lezárja a felszabadulástól a hatvanas évekig eltelt időszak rövidebb, összefogottabb krónikája. Naplóból, kommentárból együtt kirajzolódik a példás pályakép mellett egy példás és töretlen emberi élet és lélek képe. És mellette még sok, nagyon sok más portré, családtagok, pályatársak, barátok, ismerősök portréja, finoman, könnyedén, de határozott vonalakkal - rézkarc-technikával - felvázolt arcok egész sora, egy hosszú és gazdag élet sok-sok emléke. A legteljesebb, legszebben, legmegragadóbban talán annak a három férfinak arcéle, akiket Benedek Marcell tanítómestereinek vallott élete után: Benedek Elek apostoli figurája, Riedl meghatóan törékeny és finom tanáralakja és Romain Rolland, a humanista, Európa lelkiismerete.

Mutass kevesebbet