Narkóbalekok

Ajánlja ismerőseinek is!

(0 vélemény)

A szerző volt figuráns, zenész, nyomdász, dobozgyári segédmunkás, könyvtervező, elnökségi irodavezető, egy cselgáncs szakosztály technikai főnöke, csapos a Fülig Jimmy drink bárban. Amúgy jó ideje újságíró, és meggyőződéssel vallja: Magyarország tele van Rejtő-figurákkal, csak észre kell őket venni. A kötetben összegyűjtött tíz alvilági történet szereplői között vannak kisstílű tolvajok és némileg iszákos nyugdíjasok, akik belekeveredtek olasz és ukrán maffiózók kábítószerügyeibe, verekedni szerető sörözői törzsvendégek, akik rosszallják, amikor egy újonnan alakult geng védelmi pénzt követel kedvenc kocsmájuktól. Megismerkedhetünk az "Első Közép-európai Embercsempész Korlátolt felelősségű Társasággal", akik zseniális módszerrel juttatják el török és kurt ügyfeleiket Németországba, és azért buknak le, mert azok nem tudnak hegedülni. Csodálhatjuk Steiner urat, a piperkőc volt könyvelőt, aki brigádjával az "itt a piros, hol a piros"-t játszók réme lesz, és a Nagy Fehér Atyát, aki szakadt turistával szeszt csempészik San Marinoból. Csóválhatjuk a fejünket a lengyel és jugoszláv autótolvajok szemtelenségén és megleckéztetésén, és a tipikus pesti újgazdagokat megkopasztó két magyar szélhámos zürichi banktrükkjén. Elandalodhatunk a fővárosunkba költözött orosz gengszterbanda cseppett sem édes-bús, inkább - bármilyen hihetetlen - humoros történetén. Szívünkbe zárhatjuk a külföldre szakadt, unalmas hétköznapokat nehezen viselő magyar fiatalembereket gorcsevi kalandjaik közepette, és kárörvendhetjük két nyolcadik kerületi stricit, valamint védenceik, két nem különösebben intellektuális örömlány párizsi felsülésén. A könyvet egyébként csak akkor érdemes letenni, ha halaszthatatlan dolgunk van. Például amikor megisszuk a fröccsünket vagy boldoggá tesszük élettársunkat. Más esetben nem javasolt...