Názáretben nincs hol landolni

Pálinkás ​György új, belső, azt is mondhatjuk: tartalmi formát munkált ki második kötetében; és új formai gondolatmenetet, szó- és asszociációvezetést. Grammatikája, lírai grammatikája ettől eredeti. Emellett feltűnően szervezett és egyszersmind mozgalmas és változatos a Pálinkás-vers. Racionális ízlés és racionalizált élmények építik fel a verset, nagyvonalú érzelmi szerénységgel. Pedig a tartalmi hangzás nem feltétlenül új, sőt olykor akár banális is, ha a harmincévesek általánosuló témaprogramjára és témaszemléletére gondolunk. Pálinkás György azonban a téma más aspektusait és más minőségét keresi és próbálgatja. Nála is tagadhatatlan a közérzetkrízis és -kritika, az eszmei rezignáció és a tanácstalan hiányérzet, de tagadhatatlan az a tárgyszerű fölény is, amely kiemeli az említettekből, illetve átemeli a vitális elviselésbe legalább. Mert Pálinkás György nem kompenzálja az életbevágó banalitásokat megoldásokkal, hanem életbevágó megoldatlanságban és – tegyük hozzá – éppen olyan valóságban tartja őket. Problémahelyzete ezért „tárgyalóképes” és igazán líraképes.

Mutass kevesebbet