Négy apának egy leánya

Hát ez meg már micsoda? - ráncolja össze a szemöldökét az olvasó. Ez az úr annyit se tud, hogy rendes ember nem szokott előszót olvasni, mert úgyis tudja, mi van benne? Az író szabadkozik, mentegetőzik, enyhítő körülményeket talál ki magának, hogy az olvasót előre meggyőzze arról, milyen szándékú ember ő és mennyire megérdemli az elnézést. De az olvasónak is van ám magához való esze, nem engedi magát előre levétetni a lábáról. Ha már rászánja magát, hogy regényt olvas, először megnézi a végét, ha az ízlik neki, akkor elkezdi az elején, de az előszóhoz elvből nem nyúl. Elég tapasztalt olvasó vagyok hozzá, hogy tisztában legyek az előszók hiábavalóságával. Hiszen éppen azért írok utószót, mert annak mégis több kilátása van az érvényesülésre. Az olyan, mint az exhumálás, nem mindig érdekes, de mindig föl lehet róla tenni, hogy az lesz.

Mutass kevesebbet