Négy színmű

Csehov a nagy realista orosz irodalom kiemelkedő képviselője. Az elbeszélés műfajában egyedülállót alkotott, de különleges értéket képviselnek újszerű dramaturgiával megírt mesteri színművei is, melyek közt a legjelentősebbeket e kötet tartalmazza: Cseresznyéskert, Sirály, Ványa bácsi, Három nővér. Csehov legjobb hősei nem békélnek meg a sekélyességgel, de ugyanakkor nincs erejük ahhoz, hogy legyőzzék. Legfontosabb pszichológiai vonása a tudat és az akarat összeütközése. Csehovra a konfliktus legmélyebb oldala hatott, a küzdelem veleje: az ember, aki kikívánkozik a régiből, aki vágyódva nyújtja ki kezeit az új felé, és nem bírván elérni, visszaesik, s elpusztul. Még a küzdelmet sem látjuk, csak az elbukást: "Egy ember, aki valaha akart" - mondja magáról egy Csehov-alak, de ez az ő összes alakjairól is igaz. Mint egy mocsár, nyeli el az embereket az orosz kisváros vagy falu lelket sorvasztó levegője. Még a szép halál sem jut nekik osztályrészül. Nyárspolgár lesz az egykor tudósnak induló Andrejből (Három nővér), különc Asztrov doktorból és Ványából (Ványa bácsi), és a szintén nagynak induló Csebutikin (Három nővér) elzüllött, részeges emberré lesz. Senkinek sem teljesülhet egy vágya sem ebben a világban, a nővérek nem jutnak el Moszkvába, ahová folyton vágyódnak, és nem lesz költő Szorinból sem (Sirály). És ha beteljesül is látszólag valami, a valóság egészen más, mint aminek képzelték, nem ér semmit (Nyina színészete a Sirály-ban). Jól csak azok érzik magukat, akik nem akarnak semmit, és megnyugszanak abban, hogy minden úgy van jól, ahogy van.

Mutass kevesebbet