Négykezes regény

"Hohó ​- szólalt meg Déry. – Álljunk csak meg egy percre. Fölpattant, elsétált a szőnyegig, lenézett a tóra, visszajött, és gondolataiba merülve az asztalra könyökölt. – Mi bánt – érdeklődtem. – Olvasd csak el, amit írtunk. Nem elég, hogy összevissza járnak a vonatok, mi még a badacsonyi sebest is késéssel indítjuk el a Déli vasútról. Mit fognak ehhez szólni a fejesek? – A mi vonatunk tényleg öt perc késéssel indult. – Őszerintük viszont nem ez a tipikus. Egy ideig csak hallgattunk, töprengtünk. – Tibor! Vegyük olybá, hogy a lelkes mozdonyvezetőnek sikerül behoznia a késést. – Nem hangzik rosszul. Föltéve persze, hogy hőseink ezáltal elérik a Szigligetre induló hajót. – El fogják érni – nyugtattam meg. – Úgy véled, hogy ezzel eleget tettünk a forradalmi romantika követelményeinek? – Eleget tettünk. – Lehet – bólintott Déry. – De talán nem ártana, ha egy füst alatt egy kis önkritikát is gyakorolnánk. – Az sem árt – mondtam, és fölvettem a tollat. – A második fejezet következik."

Mutass kevesebbet