Negyvennégy pici pinty

Először rágyújtottam egy kis dalra,és útnak indultam. Másodszor – odajött hozzám Petyka, és azt mondta: – Veled megyek én is. – És ketten mentünk tovább, énekelgetve. Harmadszor –ahogy mendegélünk, meglátunk egy emberkét az út szélén. Alig volt nagyobb, mint egy kisvödör. – Hát te ki vagy? - kérdeztük meg tőle. – Én vagyok a világ legkisebb embere. – Tarts velünk! – Jól van.” Negyedszer egy hosszú emberrel találkoztak, ötödször egy szamárral, azután egy csónakkal átkeltek egy szépséges tavon és így tovább. Minden gyerek szeret magáról hallani, örül neki, ha a felnőttek vele együtt mulatnak, cinkosan kacagják a világot. Danyiil Harmsz aztán érti a tréfát! Jó humorral megcsipkedi a gyerekeket, felnőtteket, de úgy, hogy senki se érezze magát megsértve, csak jót mulasson önmagán, a másikon. Versek, mesék, tréfás történetek váltogatják egymást a magyarul először megjelenő szovjet író-költő kötetében. Réber László humoros illusztrációi, Rab Zsuzsa nagyszerű fordítása még vonzóbbá teszik a kisebb és nagyobb gyerekeknek egyaránt szórakoztató könyvet.

Mutass kevesebbet