Nem születtünk szülőnek

"Egyikünk sem született szülőnek, s később sem igen tanultuk ezt a mesterséget. Csak úgy belejöttünk valahogy - már aki belejött - az anyaságba-apaságba - mondja az író. Ő a nagyapaságba is bőven belejött azóta. Irigykedhetünk a 7 gyerek és a 23 unoka láttán, mondván: hát igen! Neki adott az Isten szerencsét, szerelmet, forró kementéc ahhoz, hogy belenőjön a családfő szerepébe, adott neki olyan feleséget, aki mellett belejöhetett az íróságba is! Most már könnyen beszél... Van magához való emberi, nevelői szíve és esze, van képessége hozzá, hogy hosszú évtizedek összegyűjtött tapasztalatiból, töprengéseiből leszűrje a tanulságokat és tudása kiérlelt kincseit átadja nekünk. Szembesüljünk hát szülői, nagyszülői, gondolkodásra késztető mivoltunkkal e helyenként megrendítő, felemelően szép könyv olvastán. Csak arra vigyázzunk - hangzik az intelem -, hogy "a nevelésben ne a magunk igaza legyen a legfontosabb. Hisz épp ezzel ronthatjuk el leginkább a dolgot: gyerekeink dolgát. Ne feledjük: »Aki felmagasztalja magát, megaláztatik. aki megalázza magát felmagasztaltatik.« S van-e az életben annál keservesebb, mint a saját felnövő gyerekeiben alázódnia meg az embernke?" Hiszen ha tudnánk követni e folyton hanyattfekve írót, e nagy család példáját, magatartását, szellemét! Nem gyötörné talán ennyi gond azokat sem, amelyeknek legalább a felbomlását sikerült elkerülnünk, mégsem érzik magukat igazán boldogoknak. Reménykedjünk: könyvek által is előrébb megy a világ. S ha nem születtünk is szülőnek, még nevelődhetünk. Jobb apává, anyává tehetnek a saját gyerekeink. Hiszen épp ez a legfőbb tanulsága Varga Domokos e sokakhoz szóló mesteri művének.

Mutass kevesebbet