Nem vagyunk ördögök

" - ezen a könyvön mindenki meg fog sértődni. Csak jóakaratúan figyelmeztetlek - mondta barátom. - Meg fog sértődni az üzletben tolakodó vevő és az udvariatlan eladó, a pincér, a kalauz, a fogorvos, a színész, az író... - Senki sem fog megsértődni - mondtam én. - Csak meg fogom mondani a nyájas olvasónak, hogy ezt a könyvet csak civilben szabad olvasni. Vagyis sohasem a munkahelyen, sohasem ott, ahol én vagyok a Dolgozó, hanem ott, ahol én vagyok a Maszek, az Ügyfél, az Okvetetlenkedő. Tehát: kalauzok olvashatják esztékában, foghúzás előtt. fogorvosok, amíg a vendéglőben levesre várnak. Pincérek az autóbuszon, tanárok a kerületi tanács lakásosztálya előtt, a folyosón. Lakáshivatali előadók az uszodában. Úszómesterek a cipőboltban sorban állva, és akkor mindjárt egyetértenek velem. Mert ez a könyv arról szól... Különben, hadd mondjam el egy kis történettel: Éjfél elmúlt. A nagy szálloda portáján már csak éjszakai ügyelet volt. A konyhából a séf régen hazament. Egy bánatos kukta mosogatott még valamit. A pincérek elszámoltak. Ekkor futott végig a házon a vészhír: turistacsoport érkezett. Holland turisták, autódefekt után, éhesen, álmosan, sárosan vánszorognak be a főbejáraton. És ekkor az egyik üzletvezető összehívta a még ott lézengő alkalmazottakat, és a következő lelkesítő beszédet mondotta: - Barátaim! Segítsünk szegényeken. Adjunk nekik valamint enni. Ez egyszer ne tekintsük őket vendégeknek, hanem embereknek..."

Mutass kevesebbet