Német-, Francia- és Angolországi úti jegyzetek

"Nincsen a világon nemzet, melynél, mind a magán-, mind a nyilvános életben, oly gyakori hivatkozások történnek a külföldre, mint nálunk. Ennek van jó, de van rossz oldala is. Jó oldala, hogy miután annyira el vagyunk maradva, mindenesetre a legokosabb dolog, mit tehetünk, figyelemmel tekinteni azon nemzetekre, melyek minket megelőztek. Rossz oldala pedig, hogy ezáltal veszélyeztetik nemzeties magánálló létünk és kifejlődésünk, és könnyen üres visszhangjaivá, hogy ne mondjam, majmaivá lehetünk a külföldnek. (...) Én azt tartom, ez mind a kettő nagyon helytelen dolog. Kétségtelenül megérdemli figyelmünket a külföld, de a külföldi példa csak másodrendű dolog legyen a bizonyító okok sorában. Én azt tartom, mindenekfelett az észnek, a tisztán elmélkedő és következetes észnek kell oltárt emelni. Enélkül magában a jelen csak árnyék, a múlt mese, a külföld pedig majmoknak való. (...) Így szeretném én, ha mindenki tekintené a külföldet; azaz minden bálványzás, sőt hozzáteszem, előszeretet nélkül, csupán az ész világító fényénél. (...) Ezek folytán, ha ezennel egyenesen ki nem mondanám is, alkalmasint mindenki tudni fogná, miszerint ezen munka bizonyosan nem »utazás«, vagyis nem utam leírása. Ezen munkában az utazás csak másodrendű dolog. Én magasabb célt tűztem ki magamnak, semhogy egyszerű úti leírásra szorítkozhattam volna. Én nem az időtöltést keresőknek, hanem a gondolkodóknak akartam olvasmányt nyújtani."

Mutass kevesebbet