Nemzetközi művésztelep a Hegyvidéken

A művésztelep résztvevőinek portréi sorakoznak előttem. Ötvenhárom színes fotó, ennyien dolgoztak itt három év alatt, minden év augusztusában. Elismert mesterek a világból. Mi vonzotta őket ide, feladva kényelmes műtermeiket a tábori körülményekért? Minden bizonnyal az a páratlan lehetőség, amit Budapest kínál. Budapest izgalmas, gyönyörű város, a fővárost kettészelő Dunával, hídjaival és a muzeális értékek sokaságával. A világban sokfelé utaztam, és csodáltam az ott látottakat. Mexikóváros, Párizs, Havanna, Tokió, Sydney, Oakland, Nápoly, Róma, Prága, Bécs, megannyi csoda, de amikor ismét Budapest utcáit jártam, megtelt a szemem a város szépségével és a szívem büszkeséggel értékeink láttán. Hiszen a Szépművészeti Múzeum, a Nemzeti Múzeum kincsei, az Országház, a gyönyörű hidak, melyek átvisznek Budára, a Vár, a Mátyás-templom, a Nemzeti Galéria, mind egyetemes értékei Európának. Ha gyönyörködni akarunk a panoráma szépségében, az erdők nyugalmában, felülünk a 21-es buszra vagy a fogaskerekűre, fölmegyünk a XII. kerület hegyei közé. A Normafánál élvezhetjük a páratlan látványt, és nagyokat sétálhatunk Mátyás király vadaskertjében. Így együtt lehetünk a természet szépségével, harmóniájával és a világváros mozgalmasságával. Mindez egy helyen nagyszerű adottság, nem csoda, hogy a századelőn is próbálkoztak már művészeti kolóniák szervezésével a festők. Amikor 1997-ben a gondolatot fölvetettem, dr. Mitnyan György azonnal magáénak érezte a művésztelep megvalósításának lehetőségét. Váratlan gyorsasággal pörgettük fel a művésztelep megszervezésének munkáját, és a kételkedők is elismerték, hogy az ide érkezett művészek jelentősen felpezsdítették a kerület kulturális életét. Faludy György mondta a kiállítás megnyitóján: „Ez a kerület felismerte azt, hogy ha a kulturát támogatja, elévülhetetlen érdemeket szerez, és a polgárok is sütkérezhetnek a művészet dicsfényében." Egy városnyi kerület hírét adottságain túl kulturális eseményeinek rangja is emeli. A művészet fontossága mércéje a társadalom gazdagságának, magabiztosságának, és ez vonzza ide a művészeket, érdeklődőket egyaránt. Mit adunk a művészeknek? Olyan programot, amely alkotásra inspirálja őket: balatoni körképet, szentendrei ismerkedést, magyar nemzeti galériabeli programot, nagymarosi látképet, visegrádi panorámát, a napfogyatkozás páratlan balatoni élményét. Megteremtettük a fakultatív programok lehetőségét is. Tartottunk csembalókoncertet, gyertyafényes kerti estéket, tábortüzes gulyáspartit. És mindezt megkoronázták az augusztus 20-i tűzijáték csodálatos fényei. Mit kaptunk? Olyan baráti atmoszférát, melynek kisugárzása a világ tizenkét országába (négy kontinensre) viszi hírünket. Kaptuk az 53 művész munkáit, melyek eszmei értéke túlnő ezen a befektetett értéken, hiszen a nemzeti kultúrák összefonódásának színhelyévé teszi a XII. kerületi művésztelepet. A világ képzőművészeti problémáinak megjelenése segíti a kerületi művészek tájékozódását is. A szimpózium nem szab stiláris határt. Alkotó, független művészeket vártunk és kaptunk, így aztán nem a művek stílusa, hanem azok értéke a fontos. A művészeti kiteljesedés korlátlan lehetősége olyan vonzerő, mely biztosítja a két markáns stílusirányzat - a figuratív, illetve nonfiguratív stílus - művelőinek az együttélést és együtt gondolkozást. Egyértelművé válik, hogy éppúgy otthon vagyunk Európában, mint a világban.

Mutass kevesebbet