Neonatologiai Röntgendiagnosztika

A perinatalis időszak a legveszélyesebb periódus az ember életében. A 15 éves életkor előtt elhalt gyermekek fele az első élethéten hal meg. Ennek a kedvezőtlen helyzetnek a megváltoztatására fogtak össze a gyermekgyógyászok és a szülészek. Később ehhez a munkához biochemikusok, physiologusok, genetikusok is csatlakoztak (Kerpel-Frónius 1969). Az utóbbi években elért jelentős eredményekben komoly szerepet játszott a gyermek-bronchologia, az újszülött- és a szívsebészet, továbbá az intenzív therapia fejlődése. A sikeres gyógyítás elengedhetetlen feltétele a laboratórium és a röntgendiagnosztika újabb eredményeinek alkalmazása. A neonatologia gyors és intenzív fejlesztése ma Magyarországon különösen fontos feladat. A közismert demográfiai problémák mellett figyelemre méltó az a jelenség, hogy a többi európai országgal ellentétben a születési súly átlaga az utóbbi másfél évtizedben fokozatosan csökkent. Ennek arányában nőtt a korai újszülött halálozás. 1972-ben 100 egy-hat napos korban elhalt újszülött között 84,8% volt 2500 g-nél kisebb születési súlyú. A felmérések azt mutatják, hogy a kissúlyú születések aránya egyelőre tovább növekszik (Sárkány 1975). A neonatologiai diagnosztika eredményes műveléséhez a szülészgyermekgyógyász teamen kívül más speciálisan képzett szakemberek együttműködése szükséges. „...minél fiatalabb egy szervezet, annál nehezebb feladat a baj korai felismerése" (Sárkány 1973). A klinikai tünetek aspecifikusak, és gyakran minimális tünetek esetében súlyos, életveszélyes állapot alakulhat ki. A kóreredet tisztázását számos esetben a röntgenvizsgálat biztosítja. Az újszülött-röntgendiagnosztika a neonatologia előrehaladásával párhuzamosan igen sok új megfigyeléssel, vizsgálati eljárással gazdagodott. Fejlődésében alapvető jelentősége van Zsebők professzor munkásságának, aki már 1958-ban kidolgozta az újszülött tüdejének röntgenanatómiáját.

Mutass kevesebbet