Népi nevek, népi hagyományok

Noha a 20. század második felének néhány évtizedében intenzíven folyt a romániai magyar nyelvjárások kutatása, ma is zavarban vagyunk, ha egy-egy régió vagy az egész nagytáj nyelvi változatairól átfogó képet kell fölvázolnunk. A részletekről többet tudunk, mint az egészről. Mivel ennek a kötetnek a dolgozatai is ilyen részletekről, egymással csak nagyon lazán összefüggő részkérdésekről szólnak, indokoltnak érzem, hogy egy általános tartalmú rövid bevezető helyett megkíséreljem bemutatni a magyar nyelv földrajzi tagolódását Erdélyben. Ez a vázlat semmiképpen nem pótolhatja a megírandó átfogó szintéziseket: az egyes régiók és a nagytáj monográfiáit, a nyelvjárásszigetek, az átmeneti területek részletes leírásait. Mindezeknek az elkövetkező években ösztönzést és alapot adhat az, hogy 2000-ben megjelent a magyar nyelvjárások teljes kérdéskörét összefoglaló kézikönyv, a Magyar dialektológia (Kiss szerk. 2001), és hogy 1995 óta évente egy-egy újabb kötettel folyamatosan jelenik meg - a 7. köteténél tart - Murádin László tizenegy kötetesre tervezett munkája, A romániai magyar nyelvjárások atlasza (RMNyA.). És amikor a következőkben a magyar nyelv keleti tájainak földrajzi tagolódásáról lesz szó, óhatatlanul jeleznem kell az általánosabb nyelvi környezetet is, a tájkép mellett az éghajlati viszonyokat, főképpen a magyarnak a megváltozott és egyre változó viszonyát a román nyelvhez, a földrajzi és funkcionális értelemben vett térvesztését a lingvicizmus és a folyamatos asszimilációs nyomás következtében

Mutass kevesebbet