Netes szerelem 2. A közösségi oldalak hálójában

- Na, milyennek találod? - kérdezte Mártát, amikor már nála ültek a konyhában, és lassan majszolták a tálcán lévő süteményeket. - Szimpatikus, csak túlságosan romantikus, álmodozó alkat, pont olyan, mint te! - De, én nem is vagyok álmodozó! - tiltakozott a másik. - Dehogynem! Nagyon hasonlítotok egymásra. - Akkor lehet, hogy azért nem tetszik... - felelte Barbi elgondolkodva. - Én az izgalmasabb pasikra bukok, akik nem olyanok, mint én. - De, azokkal könnyen megütheted a bokád. Erre nem gondoltál? - Te sem szereted a romantikusokat! - Tény és való, de ez más lapra tartozik. - Neked nem jön be? - Sajnos nem az esetem - csóválta a fejét szomorúan. - Akkor, ki az eseted? Régóta nem láttalak egy férfival sem. - Mondtam a múltkor, hogy egy időre leállok... - Na, de akkor is, lassan már teljesen önmegtartóztató életet élsz! - Hát jó, akkor elárulom... a szerelmet keresem - suttogta, mintha valami nagy titkot árult volna el. Szavaira a lánynak elkerekedtek a szemei. - Szerelmet? Ezt nem képzeltem volna rólad. - Ugye-ugye! Tudok én is meglepetéseket okozni? - Most sem értem. Miért adtad fel az eddigi életmódodat? - Már nem tett boldoggá - mondta keserűen, miközben az ablakhoz lépett. - Egy idő után ráun az ember a kizárólag testi érintkezésen alapuló kapcsolatokra, hiányzik belőle a szeretet, az összetartozás, hogy valaki önmagamért fogadjon el! Érted már? - fordult Barbihoz, aki meglepetten fedezte fel a két könnycseppet a másik szemében. Sejtette, hogy barátnője is olyan magányos, mint ő maga. Emlékezetébe idézte, hogy nem kíváncsi a rokonaira, sem a volt osztálytársaira. Súlyos dolgok történhettek nála a múltban, olyanok, amiket még neki sem hajlandó elárulni.

Mutass kevesebbet