Nevetséges

Csalafinta könyv ez. A mininovella nálunk otthontalan műfajának honosítására törekszik: a kötet egyik részét ezek a groteszkbe hajló, kisprózai írások teszik ki. A másik felét pedig újfajta „Így írtok ti”-k, a világirodalom néhány klasszikusának és a mai magyar irodalom legkitűnőbb szerzőinek modorában írt paródiák – s Ember Mária az olvasót is bele akarja vonni a játékba, amikor néha elhallgatja, kiről „szól a mese”, s a megfejtést a tartalomjegyzékbe rejti el. Két ciklust foglal tehát magába ez a kötet, de mert az olvasónak úgyis az a szokása, hogy belelapoz a könyvbe az elején, a végén, a közepe táján, az írónő úgy gondolta, hogy „segít keverni”, s nem elkülönítve, hanem összevegyítve adja közre a két ciklus írásait. Ember Máriát eddig mint regényírót ismertük (Magamnak mesélem, 1968, Véletlenek, 1971, Hajtűkanyar, 1974); most új oldaláról mutatkozik be, mulattatni kíván – miközben elgondolkoztat.

Mutass kevesebbet