Nincs megoldás, mert nincs probléma

A könyv tartalomjegyzékére pillantva az lehet az első kérdésünk: vajon mi köti össze a Karinthy irodalomellenességét elemző írást a dialógus-formában írt Kornis-bírálattal, a Richard Rorty filozófiáját bemutató tanulmányt a rövid Bernard Shaw-esszével, amelyből kiderül, hogy a szerző soha egy sort nem olvasott Shaw-tól? Amit Beck András dialógusában hőseiről ír, hogy művük „nem annyira a formaalkotásra irányul, hanem ellenkezőleg, mintegy a megszólalás irodalmi burkának feltörésére”, önarckép is, saját műveire is igaz. Beck a kritikaírást a műfaj megkérdőjelezésével kezdi, a kritika előfeltételének nevezi az önkritikát, a beszélő én kritikáját. Olyan irodalmi alkotásokhoz fordul, melyeknek többségét az „irodalom elleni írás”, az ellent-mondás szelleme hatja át. A Nincs megoldás, mert nincs probléma Beck András első könyve.

Mutass kevesebbet