Nincs többé kibúvó

"Annyira töröm magam a kegyeikért, hogy végül marhaságot mondok vagy csinálok, gondolja, és szégyenében a háta borsózik, ha eszébe jut, milyen gyakran sunyított, bólogatott és lelkendezett jobb meggyőződése ellenére, csak hogy ki ne rekesszék; hogy húzta össze sündisznóként magát, nehogy a többiek támadó kedve ellene forduljon. Gyakran még amikor Mariannával kettesben volt, még olyankor sem tudta a bandát kiverni a fejéből, még ahogy a lány ágyán kuporogtak, s Marianna eloltotta az éjjeli lámpát, a gondolatai olyankor is gyakran elkódorogtak. Most rólam szövegelnek, szokta gondolni olyankor, épp mos tervezik el, hogyan tudnának kitolni velem! Mélyen a mellében, mélyen a gyomrában még mindig ott lapult a régi félelem, hogy kizárják, hogy kicikizik, pedig már régen kinőhetett volna belőle" - ilyen és ehhez hasonló gondolatokon rágódik a tizenöt éves, ellentmondásaival együtt is rokonszenves kamasz, Martin, akinek korábbi kalandjaival a Baklövés című regényben ismerkedhetett meg az olvasó.

Mutass kevesebbet