Nincs válasz (dedikált)

Tóth András, a faluból városba szakadt segédmunkás megöli főbérlőjét, Gunár Kálmán nyugdíjas villamoskalauzt. Miért tette, hogyan jutott idáig? Miért hagyta ott a faluját, miért választotta a gyárat, amikor pedig a földet, a földművelést szerette? Felelőtlen volt-e, hogy egész családját - feleségét és három gyerekét - magával hozta a "bizonytalanba"? Megfutamodott-e a falutól, a téesztől, vagy öreg szüleivel akart véglegesen szakítani? S a börtönben, kiszabadulása előtt néhány hónappal, miért kísérli meg az öngyilkosságot? Miért érzi, hogy fölösleges, hogy legyőzték - ő Tóth András, aki egész életében dolgozott, akinek mindig újra kellett kezdeni? Vétkes-e Tóth András, s mennyiben vádolható "bűnrészességgel" a társadalmi-történelmi körülmény: a Horthy-rezsim, a háború, a személyi kultusz évei? Takács József dokumentumregénye a kérdések oknyomozó újrafölvetésével igyekszik választ adni, s nem csupán Tóth Andrásnak, hanem egy egész nemzedéknek. Azoknak az embereknek, akik a 20-as években születtek, egy összeomló társadalmi rendszerben nőttek föl, a II. világháború "derékban" kapta el őket, s a fölszabadulás után az ellentmondásoktól terhes, nehéz években mégis újra lábra álltak, városokat, falvakat, gyárakat építettek. Zaklató, lelkiismeretet bolygató kérdéseikre azonban csak az utóbbi tíz-tizenöt évben kaptak megnyugtató választ.

Mutass kevesebbet