Nomád napló

Félig-meddig gyűjteményes kötet a Nomád napló. Két ciklusát korábbi kispróza-köteteiből (A költő és a majompofa - 1966, Faltól falig - 1969, Utazás, félálomban - 1974) válogatta Csoóri Sándor. De írt egy ciklusnyi újat is: vallomásos esszét önmagáról, pályafutásáról, gyermekkori emlékeiről, népi kultúráról és modern költészetről, bartóki modellről, hogy megfaggassa a benne felgyülemlő csöndet: "Mennyi csönd az én életemben is! Mennyi fönnakadt mosoly, végigmondhatatlan eszmélkedés. Az érvek és ellenérvek hátterében mennyi meginduló homokcsurgás a dombokról..." Csoóri továbbgörgeti, új összefüggések rendjébe állítja a már korábbi írásaiban felvetett gondolatokat (pl. Szántottam gyöpöt, Egykor elindula tizenkét kőmíves, Utazás félálomban). Egy-egy eszmefuttatást újrakezd, új kitérőkkel gazdagítva jut el új felismerésekig, mint a Tenger és diólevél című máig legkitűnőbb, legszebb, az egész kötetet meghatározó esszéjében. Felkavaró, jó írásmű a Nomád napló. Azzá teszi Csoóri erkölcsi igényessége, kényes gondolati tisztessége, a leírt szavak mögött érződő felelőssége s a hegyi patakok tisztaságát idéző nyelvezete. Egyik lírai jegyzetének adta ezt a címet: Találkozásaim az anyanyelvvel. Ha őt olvassuk, mi is ezt érezzük.

Mutass kevesebbet