Növények tartóedényben

Mintegy 50 évvel ezelőtt valamennyi virágágyi dísznövényt, amelyet a kerttulajdonosok tavaszonként vásároltak, rabatt- vagy szegélyágyakba ültették ki. Napjainkban e növényeknek több mint a fele tartóedényekbe kerül. Ez a tény mutatja, hogy az utóbbi években a növénytartók forradalmasították a kertészkedést - roppantul megnövekedett a különféle cserepek, függőkosarak stb. használata, melyeket a ház körül és a kertben helyeznek el. Utcaszerte virágokkal teli dézsák és ládák állnak a házak erkélyein és oldalai mentén, ám ne gondoljuk, hogy az edényekben nevelt növények alkalmazása új találmány. Ez a fajta növénytartás éppolyan régi, mint maga a kertészkedés - Kínában már a Krisztus születése előtti időkben neveltek díszes vázákban virágos növényeket, a cserjékkel megtöltött agyagcserepek pedig a kertek megszokott díszítőelemei voltak az ókori Görögországban, Egyiptomban és Rómában. Nyugat-Európában sem új dolog ez - Nagy Britannia és Franciaország nagy kertjeiben már a régi időkben is megtalálhatók voltak a virágokkal dúsan beültetett, lenyűgöző kőurnák vagy a narancsfákkal megtöltött faládák. A svájci és az osztrák faházak régóta kedvelt díszei a virágzó muskátlikkal beültetett ládák, a virágokkal elborított terrakottacserepek pedig a tájkép szerves részei néhány mediterrán országban. Legyünk tehát óvatosak, mielőtt kijelentenénk, hogy az edényekbe ültetett növények alkalmazása a falakon és a kertben a második világháború után kezdődött.

Mutass kevesebbet