Nyárvég

A ​költő – válogatott verseiről: Bármily különös , azt kell hinnem, szerencsés időben szegődtem a költészet szolgálatába: tizenhét év próbálkozásaira és eredményeire, és eddig megjelent öt kötetemre visszatekintve úgy látom, egyetlen versemet sem kell – mai szemmel vagy elveim parancsára – megtagadnom vagy érdemlegesen megmásítanom. Sorokat persze, javítottam, jelzőket irtottam, képeket „restauráltam”, s végleg elhagytam jó néhány tucat verset, gyengéket, unalmasakat, meg olyanokat, amelyek gondolatai, látomásai később érettebben, sikerültebben megismétlődnek. Így hát nem összegyűjtött verseimmel kínálom meg az olvasót (mint ahogy a jó háziasszony sem hozza a kéthetes, kővé szikkadt házi süteményt a vendég elé, de alig leplezett büszkeséggel tálalja fel a befőttes üvegben épen maradt tavalyi őszibarackot), hanem meglehetős szigorral és szubjektivitással összeállított válogatást teszek elébe. Mindemellett meg kell vallanom: utolsó két kötetemből, a Mediterrán ősz-ből és az Artisták-ból alig selejteztem ki valamit, az eddig még meg nem jelent versekből pedig éppenséggel semmit sem hagytam el. De ez talán megbocsátható. Sőt, alighanem ennyi „kritikátlan” alázattal tartozik is a költő tulajdon jelenének – s holnapi önkritikus felbuzdulásának: hogy tíz év múlva is hadd legyen mit eldobnia, mint elévült ifjúkori zsengét, a ma terméséből. Az efféle szövegekben szokásos ars poetica-fogalmazványtól pedig ezúttal eltekintek. Az ilyen irányú esetleges érdeklődés kielégítésére a kötetben fellelhető verseimet ajánlom. Még a költészetre vonatkozó nézeteim sincsenek elrejtve bennük.

Mutass kevesebbet