Nyelv és rádió

A szó elszáll, az írás megmarad" - tartja a közmondás. Ennek igazsága a rádióban elhangzó közleményekre nézve annál inkább érvényes, minél messzebb megyünk vissza a múltba, amikor a mai hangrögzítő technikák még nem álltak rendelkezésre. Nagy értéknek kell tehát tartanunk minden olyan régi írott emléket, amely hitelesen megőrizte egykori sikeres rádió-előadások szövegét. Ami e tekintetben a rádiós nyelvművelés múltját illeti - nagy vonalakban - a következőket tudjuk róla. A Magyar Rádió a rendszeres műsorsugárzás megindulása óta mindig fontosnak tartotta az anyanyelvünkkel való foglalkozást. Halász Gyula 1938-ban megjelent „Édes anyanyelvünk" című könyvének utószavában arról tudósít, hogy tíz éve írja nyelvművelő előadásait a rádiónak, s hogy már a századiknál tart. Rajta kívül természetesen mások is szerepeltek a rádióban nyelvművelő témákkal. Eddigi tudomásunk szerint a háború alatt és az utána következő években a rádióban nem hangzottak el rendszeresen nyelvművelő előadások, egészen addig nem, míg az 1950-es évek elején meg nem indult Lőrincze Lajos híres sorozata, szintén „Édes anyanyelvünk" címmel. Ezért tekintendő rádió- és nyelvművelés-történeti szempontból egyaránt újságnak az, hogy (a családi emlékeket hűségesen őrző Zsiray Jolán jóvoltából) most előkerültek azoknak a rádió-előadásoknak a kéziratai, amelyeket Zsirai Miklós tartott a Magyar Rádióban 1947 és 1951 között, vagyis abban az időszakban, amelyet eddig a rádió nyelvművelés nélküli éveinek tudtunk. Zsirai Miklóst, az MTA rendes tagját mint a finnugor összehasonlító nyelvészet nemzetközi hírű tekintélyét tartja számon a nyelvtudomány-történet. Kevéssé ismeretes, hogy a magyar nyelvművelés történetében is előkelő hely illeti meg Zsirait. - Amikor a Magyar Tudományos Akadémia 1932-ben megindította Magyarosan című nyelvművelő folyóiratát, szerkesztését (Nagy J. Bélával együtt) vállalta (1932-1933), majd négy évig egyedül irányította a lapot (1934-1937).

Mutass kevesebbet