Nyelv? Politika?

Az optimista várakozás szerint századunk végére eltűnik a ma még használt nyelvek fele, a pesszimisták szerint 8090 százalékuk. Hogy lesz-e még valaki, aki megszólal nyenyecül? Talán jobb, ha nem próbálunk meg válaszolni erre a kérdésre. Ma azonban születnek versek nyenyecül, működik a mind fenyegetettebb nyelv kultúrateremtő ereje. Énekelj, míg énekelhetsz mondja egy nyenyec költő. Előre siratja népe sorsát, mint aki tudja, majd, egyszer, amikor már nem lesz kinek énekelni, a világ úgy veszít el valami pótolhatatlan értéket, hogy észre sem veszi. Ahogy a globalizáció elefántja sem figyel az eltaposott nemzet-hangyákra. A Prima primissa díjas szerző, végső fenyegetettségben élő közelebbi és távolabbi nyelvrokonaink legelmélyültebb ismerője és nemzetközi tekintélyű védelmezője, Pusztay János úgy gondolja: nekünk ez a sokszínűség tetszik, és a világ nem egy nagyvállalat. És hogy a nyelvi sokszínűség is érték, és mert pótolhatatlan: megfizethetetlen. A nyelv személyiségünk része, amely a múlt feneketlen kútjának mélyéből hozott emlékeket őrzi. Az a közösség, amelyik elveszíti, önmagát veszíti el. A könyv a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával készült..

Mutass kevesebbet