A nyilvánosság rendszerváltása

Tíz évvel ezelőtt, 1988. október 29.-én alakult meg a Nyilvánosság Klub Országos Egyesület azzal a céllal, hogy „elősegítse a nyilvánosság intézményeinek és működésének megújítását, az állampolgárok véleménynyilvánítási és tájékozódási jogának, a szólás- és a sajtó szabadságának maradéktalan érvényesülését". A Klub megalakításának előzménye a Javaslat a nyilvánosság és a tömegkommunikáció reformjára" című vitaanyag elkészítése volt, amely előbb a Fordulat és reform című tanulmány háttéranyagaként jelent meg a Medvetánc 1987/2. számának mellékletében, majd - bővített formában - a Kritika 1988. októberi számában. Az elmúlt tíz év a rendszerváltás, és benne az átalakuló nyilvánosság első évtizede is, az évforduló alkalmat kínál arra, hogy számvetést készítsünk, mi valósult meg a Klub hajdani célkitűzéseiből, hogyan működik és milyen a nyilvánosság állapota tíz évvel a rendszerváltás után. A kötet, melyet az olvasó a kezében tart, a két szerkesztő - a Klub két mai ügyvivője - szándékai szerint helyzetjelentés arról ami megtörtént, és arról, ami nem történt meg; arról, hogy hogyan történt, és arról, hogy hogyan nem történt meg. A kötet két szerkezeti egységből áll. Az első részben a nyilvánosság néhány mai szereplőjének szubjektív értékelése olvasható az elmúlt tíz év fejleményeiről és a jelenlegi helyzetről. A vélemények arra a körkérdés született válaszok, amelyet a szerkesztők 1998. tavaszán a (sajtó)nyilvánosság több, mint félszáz szereplőjének juttattak el, és amelyben arról kérdeztük őket, hogy véleményük szerint mi valósult meg az egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazott elképzelésekből, köztük a Javaslatban" megfogalmazott célkitűzésekből (a Javaslat teljes szövege az első fejezet végén olvasható). A második részben a tudományos elemzés eszközeivel próbáltunk választ keresni ugyanezekre a kérdésekre. A tanulmányok szerzői formálódó társadalmi nyilvánosságunk egy-egy szeletét vették górcső alá. Az első fejezet írásai elsősorban a jogi szabályozást és annak érvényesülését, a második fejezet a nyilvánosság működésének különböző aspektusait, a harmadik fejezet pedig a nyilvánosság és a közönség kapcsolatának jellemzőit elemzi. Tekintettel arra, hogy a nyilvánosság átalakulása napjainkban is zajló, korántsem befejezett folyamat, a tanulmányok erről az átalakuló félben lévő nyilvánosságról próbálnak viszonylag átfogó képet nyújtani. A Klub 1998. október 29.-én kibocsátott Alapító levelének utolsó mondata így hangzik: „Amint Magyarországon korlátok nélkül érvényesül a nézetek pluralizmusa, amint megvalósul a teljes lelkiismereti, sajtó- és szólásszabadság, a Nyilvánosság Klub - feladatát immár betöltve, teendők híján - feloszlatja önmagát." A kötetet végigolvasva mindenki maga döntheti el, hogy meddig jutottunk el a magunk által választott úton, mennyivel vagyunk ma közelebb a kitűzött célhoz, és látszanak-e már annak az időszaknak a körvonalai, amikor oka fogyottá válik egy olyan klub működése, amely a teljeskörű és sértetlenül működő társadalmi nyilvánosság megvalósulásáért való küzdelmet tűzte zászlajára. A szerkesztők pedig, Bereményi Géza nyomán csak attól félnek nehogy majd így legyen, tíz év múlva ne ez a dal legyen.

Mutass kevesebbet