Nyúlfark és más történetek

A ​tucatnyi vadonatúj elbeszélés a régi, megszokott Updike-témakörök háza tájára látogat el ismét: az Olinger nevű pennsylvaniai kisvárosba, a magányos farmra, ahová a hős kamaszkorában költözött ki családjával (s ahol A farm című kisregény is játszódott), a hajdani, mára megöregedett iskolatársak nosztalgikus – szexuálisan még mindig vonzó összejöveteleire, a nem csupán talmi csillogású, de mindig bohém New York értelmiségi világába. A humánum, a szeretet dominál mindegyikben, legyen szó akár egy öregasszony macskakolóniájáról, akár egy fiúnak esendő, de esendőségében is horgonyként – s talán példaként – szolgáló apja iránti érzéseiről. A hidegháború idején a Szovjetunióban turnézó bendzsóművész pedig éppúgy a Bech-regények terepét idézi föl, mint a valóban Bechről szóló darab, amely meghatóan kerekíti le ennek a bűbájos-amorális figurának a történetét. A kötet fő attrakciója azonban a Nyúl-tetralógia kisregény méretű kódája. Olvasók ezrei kérték számon az írón a Nyúlszív megjelenése után: vajon tényleg meghalt-e Harry Angstrom azokban a rejtélyes utolsó mondatokban. Nos, meghalt, de nem felejthető – számunkra éppoly kevéssé, mint hozzátartozói számára. A szokásos tíz év elteltével megjelenik hát a színen egy új figura, Harry és Ruth törvénytelen lánya, immár harminckilenc esztendősen, az új évezred hajnalán. És éppen úgy felkavarja ennek a jellegzetes-tipikus amerikai családnak az életét, ahogyan az az apjának volt szokása. Nyúl művét folytatja, mondhatnánk: emberségükre emlékezteti az embereket.

Mutass kevesebbet