Office 2000

Könyvünk az Office 2000 magyar nyelvű változatáról szól, és az Office 95-ről és 97-ről írott könyvünk
hagyományait folytatja. Azok kedvéért, akik ezen könyveket nem ismerik (például azért, mert csak most kezdenek Office szoftverrel dolgozni, vagy - bár erre gondolni sem merünk - eléggé el nem ítélhető módon más könyvekből ismerkedtek az előző verziókkal), szeretnénk újra összefoglalni könyvünk célkitűzéseit, szerkesztési alapelveit. Az Előszót elsősorban nekik szánjuk; hűséges, régi olvasóink nyugodtan átugorhatják: számukra bevezetésképpen az Áttérés az előző verziókról című fejezetet ajánljuk. A kedves Olvasó, aki jól tudja, hogy az Office standard változata négy, önmagában is jelentős
terjedelmű szoftvert tartalmaz, most valószínűleg kétkedve ingatja a fejét: Hogyan lehetséges, hogy egy, az átlagosnál legfeljebb egy picit vaskosabb kötetben a programcsoport valamennyi tagját ismertetjük, sőt még példákra, feladatokra is jutott helyű
A kérdésre a könyv címének e két szavában találhatunk választ: `irodai alkalmazások`. Hosszú évek oktatási tapasztalata, sok-sok tanfolyam igazolta, hogy az `átlag` felhasználók legnagyobb része a szoftvereknek csak viszonylag kis, eléggé jól
meghatározható szeletét használja. Nagyon leegyszerűsítve: a felhasználók kb. 80 %-a a programok lehetőségeit csak mintegy 20-30 %-ban használja ki. A többire egyszerűen nincs szüksége: a kutató szívesen használja a képletszerkesztőt, de viszonylag ritkán gyárt fejléces papírt; a gazdasági szakember számára létfontosságúak a grafikonok, de szinte sohasem készít iniciálét; a titkárnőket pedig rendszerint nem érdekli a rajzolás, és a mezőkódok közül is csak egy-kettőre van szükségük. Eszerint, ha kiválasztjuk a szóba jöhető felhasználóknak egy jelentős létszámú rétegét, akik munkájuk során nagyjából egyforma feladatokat szeretnének számítógépükkel megoldani, akkor egészen jól meghatározható, melyik funkciók tartoznak bele abba a bizonyos 20 %-ba. Mindehhez tegyük még hozzá, hogy a szoftverek kézikönyveit, vagy a program- ismertető szakkönyveket sokan éppen azért nem forgatják szívesen, mert ezek egész sor olyan tudnivalót tartalmaznak, amelyekre a lelkes, ám rendszerint időhiányban szenvedő Olvasónak sohasem lesz szüksége, és amelyek között nehezen találja meg az őt valóban érdeklő fejezeteket.

Mutass kevesebbet