Októberi vihar / Vihar után

Az 1956-os ellenforradalom sorsfordulót jelentett mindenki számára, aki csak az örvénybe belekerült - akár az egyik, akár a másik oldalon állott, akár harcolt, akár passzív beletörődéssel, sopánkodással, értetlenséggel kísérte a fejleményeket. Berkesi András - akit éppen ez a sorsforduló tett íróvá - jól átérezte első regényében, az Októberi viharban a gyászos, tragikus, hősi mozzanatok keveredését, az emberformáló választás, a felnőtté érés pillanatának fontosságát: leegyszerűsítéstől mentesen, a magánélet és a közélet szerves egységében, a politikai tanulság nem-direkt kibontásával formálta meg ifjú, útkereső hőseinek sorsát. A regény megérdemelten aratott nagy sikert. Izgalmas olvasmány született egy jelentkező író tollából - s nem maradt el a folytatás sem, amely azt igazolta, hogy a szerző korántsem az aktualitás hullámcsúcsán sodródott a magyar irodalomba. Friss, ma is érdekes olvasnivaló a Vihar után, amely - tanulságos mai szemmel fölfedezni - kitapinthatóan mutatja Berkesinek a pszichológiai elmélyedés irányába tett, határozott lépését, s nem kevésbé tanulságos megfigyelni, hogy a később sokat vitatott módszerű író ebben a könyvében éppenséggel a cselekmény kerekdedsége rovására tör a nagyobb értékek felé. Közelmúltunkkal találkozunk e két regény lapjain. Izgalmas szembenézés, nem mindent összemosó ködfátyolon keresztül föltárt látvány. A fiatalos hév, amely a regények hőseit feszíti, olykor tévutakra viszi, olykor visszatéríthetetlenül is, ma is megragadó, lebilincselő. Az emberi és politikai tisztesség, a morális helytállás a fő témája az egy kötetben újra kiadott, szervesen egybetartozó két írásműnek.

Mutass kevesebbet