Oliver Cromwell

A brit szigeteket 1640 és 1660 között hatalmas társadalmi robbanások rázták meg. Átmenetileg megszűnt a monarchia, Anglia köztársasággá alakult. A drámai fordulatok máig heves vitákat váltanak ki, melyek rendre Oliver Cromwell teljesítményének megítélésében szikráznak össze. Hívei a legnagyobb angolnak, sőt az újkori egyetemes történelem legjelentősebb elméjének tekintik. Ellenfelei a túlzás jelzőivel ugyan készségesen egyetértenek, az előjelet azonban megfordítják. Hitler, Sztálin és Mussolini előképének nyilvánítják, kegyetlen és gátlástalan zsarnoknak, tulajdon végtelen ambíciói bábjának. Az Oliverrel kapcsolatos nézetkülönbségek immár évszázadok óta feszülnek egymásnak. Évente új és új életrajza jelenik meg, leghíresebb beszédeit és leveleit az angolul beszélő világ összes középiskolájában és egyetemén tanítják és elemzik. Az Egyesült Államokban szinte tiszteletbeli alapítóatyának, puritán szentnek számít, nevét város viseli, csakúgy, mint Új-Zélandon. Írországban természetesen a Sátán szinonimájának minősül. Életművét elfogulatlanul szemlélni talán nem is lehetséges, hiszen még évfordulói és az ünnepi koszorúzások is rendre politikai ütközetekbe torkollanak. Érthető: a király gyilkosa, a parlamentet többször elkergető Oliver szobra a londoni Parlament tövében áll, sőt sokak szemében éppen Cromwell a parlamentalizmus jelképe. Fövege hóna alatt. Bibliát és kardot szorongat. Bronzba öntött abszurditás. Végletes ellentétek, furva erőszak, de békés építőmunka, kicsiny országból protestáns világhatalom, a vallási türelem és a szektás szabadosság egyaránt e rendkívüli pályakép elemei. Alacsony sorból üstökösszerűen emelkedett Európa leghatalmasabb vezetői közé. Több biográfia született róla, mint Napóleonról. De vajon tudjuk-e, értjük-e, ki is volt Oliver Cromwell?

Mutass kevesebbet