Olvasás és értelem

A modern tömegkommunikáció eszközei, a sajtó, a nagy példányszámú képeslapok, a rádió és mindenekelőtt a televízió egyre jobban lekötik mindannyiunk szabad idejét, egyre kevesebb időt és kedvet hagynak a kulturálódás, a művészi élményszerzés hagyományos, de legtartalmasabb formájára: az olvasásra. Ugyanakkor az iskolai irodalomoktatás és az irodalmi kritika sokszor csupán irodalomtörténeti adatokat, illetve szűkös szakmai értékeléseket közöl, elmulasztja a mű értelmezését, nem segíti az olvasást, sőt nem is ébreszt kedvet az olvasásra. Az olvasás rangjáért az irodalomtudomány is felelős. Az elmúlt években egyre inkább a mű került az irodalmi kutatás középpontjába; legdinamikusabban azok az irányzatok fejlődnek, amelyek a mű elemzését, értelmezését tekintik elsődleges feladatuknak, tehát azok, amelyek közvetlenül hasznára lehetnek a műolvasást tanító iskolának, a művet értelmező kritikának, végső soron az olvasónak. Miklós Pál az irodalomkutatás mai irányzataival foglalkozik; rendszerezi a költői mű megközelítésének módszereit, és - részben az információelmélet eszközeinek felhasználásával - a művészi alkotás értelmezésének lehetőségeit és korlátait vizsgálja. Műelemzéseiben gyakorlati példát ad arra, hogyan lehet figyelmes olvasással, "szoros olvasással" eljutni egy mű mondanivalójának, belső struktúrájának, tehát szépségének megértéséig. A tanulmánykötet elméleti és gyakorlati segítséget nyújthat azoknak, akik az olvasás tanításával hivatásszerűen foglalkoznak: tanároknak, népművelőknek. De rajtuk kívül számot tarthat mindenkinek az érdeklődésére, aki világos és áttekinthető képet akar kapni a modern irodalomkutatás problémáiról, a művészi kommunikáció kérdésköréről, a sokat emlegetett strukturalizmusról.

Mutass kevesebbet