Omló falak

A Román Kommunista Párt XIV. kongresszusától Románia elnökének, szenátusának és képviselőhazának megválasztásáig: hat hónapnyi időszak, amelyik olyan változásokat hozzott életünkben, amilyenekben már legtöbben nem is reménykedtünk. Talán nincs két ember az országban, aki ugyanúgy élte volna meg ezt a történelmi fordulatot. És talán minden egyes ilyen megélés egy-egy regény a maga nemében. Nem véletlen, hogy egymást követik a hosszabb-rövidebb, összefüggő vagy részletekben közzétett emlékezések. Ami véleményünk szerint Kiss János könyvét az átlagból kiemeli, először is az, hogy hivatásos, jól ismert, népszerű író s újságíró írta. Másodszor az, hogy - amint egyik kritikusa írta róla a legnehezebb években - néhányad magával megpróbált a tényirodalom eszközeivel küzdeni a diktatúra hazugságáradatával szemben. Harmadszor pedig az, hogy az író pályafutása során megfordult a falusi tanárkodástól az előkelő folyóirat-szerkesztésig, a tanfelügyelősködéstől a napilapírásig a társadalmi élet számos területén, a legcsekélyebb megalkuvás nélkül eljutott az elmúlt rendszerben a "középkáderségig", ám maradéktalan tisztességének bizonyítékaképpen komolyan számításba vették a megújult rendszer egyik vezetőjeként is: magyarán az, hogy mindvégig ott volt valahol az események középpontjában. Sokat látott, sokat hallott... Sokat reménykedett, sokat csalódott... És ami a legfontosabb: volt ereje ahhoz, hogy egyfajta naplót vezessen életéről azokban a napokban, amelyekben egyáltalán nem volt biztos, hogy lesz-e annak a naplónak újabb lapja... Őszinte könyvet adunk az olvasó kezébe. Reméljük, hogy saját élményeire is rátalál benne.

Mutass kevesebbet