Önként vállalt vakság

Ősi ​szövegekben gyakran előfordul ez a mondat: „Akinek szeme van a látásra…”. Vagyis az emberi lélekben néha olyan erősek az elhárító mechanizmusok, hogy néz, de nem lát. Ödipusz is azért bünteti meg a szemeit vaksággal, mert nem látták meg azt, amit a jóslatok alapján látniuk kellett volna. Ezt az állapotot nevezzük katasztrófa vakságnak. Ennek következtében – akár egyénileg, akár kollektíven – sokszor túl későn reagálunk, akkor, amikor már a dolgokat nem lehet megváltoztatni, legyen szó egy férfi-női kapcsolat válságáról, valami lappangó betegségről, vagy aggasztó társadalmi folyamatokról. Előfordulhat – ahogy számtalansor elő is fordult már –, hogy tömegesen nem vesszük észre egy háború közeledését, egy diktatúra kibontakozását, egy gazdasági összeomlás fenyegetését, és még sorolhatnánk… E vakság alapvető oka a félelem az elkövetkezőktől. De felhasználható – különösen a tömegkommunikáció segítségével – hamis illúziók keltésére, a tények meghamisítására, kincstári optimizmus keltésére. „Ne csak nézz, láss is!” Ez a Mesterkurzus legújabb kötetének mondanivalója.

Mutass kevesebbet