Ördögváltozás Csíkban

...Ha már kimondtam meghátrálni nem lehetett, de novellát írni is rettenetes gondolat volt! Álmomban sem vágytam soha arra, hogy effélét cselekedjem... Töprengve ültem a helyemen, s elgondoltam egész sorsomat. Láttam magam előtt a szülői házat, anyám szenvedő s mégis derűs arcát, az apám komoly és értelemben díszes arcát, a testvéreimet és a számos rokont, a szomszédokat s a falut. Keserű sors! El lehet ezt viselni?! Írni kezdtem a novellát, másnap borítékba tettem, és elküldtem a pályázatra. De nem voltam már olyan vidám, mint azelőtt; sem olyan könnyű s gondtalan... Most, ahogy megkóstoltam az írást, furcsa és titokzatos rabságba estem. Remegő és fénylő fonalak kötöttek oda a sorshoz, mely a néppel közös volt. Elvesztettem a szabadságomat, hogy megnyerjem azt. Tamási Áron

Mutass kevesebbet