Öreg ember nem vén ember

Kedves Barátném! Önnek a hozzám írt szeretetreméltó levele indított ennek a furcsa irodalmi válfajnak a megírására. Mert furcsa ennek már a címe is: idegen nyelvre lefordítva tiszta képtelenség. Hogyan? „Ein alter Mann ist kein alter Mann?" - „Un homme vieux n'est pas un homme vieux?" - „An old man is not an old man?" - „Ten sztari cslovek bit nye sztari cslovek?" - „Uomo vecchio non é uomo vecchio?" Hisz ez nonszensz! Az ám; mert az európai nyelvek egyikében sincsenek meg ezek a finoman megkülönböztető hasonnevűségei (szinonima) a magyar szavaknak. Ha azt mondjuk valakinek „öreg ember", az szelíd megtisztelés, de ha azt mondjuk „vén ember", az már ócsárlás; a „vén asszony" pedig éppen háborús eset (casus belli). Vannak azonkívül még „régi emberek" is, a szentírásban olvashatunk „ó-embert", sőt ha a harmadévi képviselőház névjegyzékén végigfutunk, még „ócska emberekre" is találunk. S mindezekre az európai nyelveknek csak egy kifejezése van: „alt, vieux, old, sztari, vecchio". De még furcsább a címhatározó: „Képzelt regény." Hát vannak nem képzelt regények is? Ennek az értelme az, hogy ezek a történetkék csak az írójukra nézve képzeltek; de valósággal mind emlékezetben élő történetek, amikbe aztán a szerző beleképzeli magát.

Mutass kevesebbet