Örökös tavasz (dedikált)

Egy kevésbé ismert költő jelentős kötete e mü.Jelentős,mert szerves egységet alkot a költői személyiség és az egyes verseken átsütő élet.Az örökös tavasz lehet az élet,a világ a maga ellentmondásaival,örömeivel,bánataival.Konczek minden egyes müvében ott van a természet,az ember,a munka.Egy-egy eleme,jelensége történetté nemesül,ahogy az élettelennek tünő természet is élővé ,nyüzsgövé válik.A szerző környezete,otthona maga a természet:a hegyláb,az erdő/az azt örző,szeretett nagyapával/,a virágos mező,a tavaszi eső ,a Szokolya felett elhúzó felhö,a Morgó patak partja a papa emlékével.Igen megkapó,ahogyan a tavasz szépségei mellett megjeleniti -az emberek többségének az elmulást idéző - őszt,a tikkasztó,polepte nyarat,vagy a lucskos télelőt és hófödte telet. A természet szeretete mellett ott van az ősök tisztelete,a menekülőkkel való teljes azonosulas.Lehet az az apa,a nagyapa menekülése magyar földre,de lehet az 1900-as évek három millió magyarja,ki "kitántorgott Amerikába"/s öregbitette hitnevünket/,de lehetnek 1956 menekültjei is. Konczek kerüli az érzelmességet,de nem feledkezik meg az anyjáról,testvéréről.elhunyt és még élő barátairol /Bella,Rózsa,Utassy,Oláh/,a példakép Juhász Ferencről,szerelmeiről. Büszke ember,a szülöföld szeretete átsüt minden versén.Kerüli a felesleges pátoszt,inkább az egyszerü,könnyen érthető nyelvezetet részesiti előnybe /de nem riad vissza új szavak - szofordulatok,a népnyelvből átformáltan átvett kifejezések megalkotásátol sem,ott ahol annak funkciója van,jelentése fontos/.A különös és a hétköznapi nyelvi eszközök kerülnek olyan helyzetbe, hogy hogy azok jól kifejezzék az alkotó személyiségét,karakterét,érzelmeit. Szokolya,Nándor,a Felvidék,a Dunántul,az Ipoly,a Zsitva,a Duna,a Tisza,Berkenye és Nógrád ott él mélyen a lélek,a gondolatok,az érzelmek mélyén.Mindehhez olyan költői eszközöket használ,amelyek bizonyitják,hogy jártas a poeticában,de kész ledobni minden gúzst és uj formákat használni,vagy minden kötöttséget elhagyni.A kötetben a rartalom és forma szrves egységet alkot. Nem új világot teremt az örökös tavasz,de mégis mindig más más arányokban és alakokban jelenik meg az ősz,a tél ,a nyár,s igy mégi más világ jön létre.A világon mindig minden változó,ahogy e kötet valamennyi része,verse igazolja. Tehát érdemes kézbe venni a kötetet,s többször elolvasni az egyes verseket.