Orosznak lenni - vagy nem lenni?

Az idén épp kilencvenöt éve, 1918. december 11-én született Alekszandr Szolzsenyicin, és negyven évvel ezelőtt, 1973. szeptember 5-én írta meg egyik legfontosabb politikai manifesztumát, a Szovjetunió vezéreihez címzett levelét. Kötetünk „tétje” azonban ezen évfordulós dátumok megünneplésénél jóval nagyobb: hogyan lehet Szolzsenyicin gondolkodói életművét „visszavezetni” a mai magyarországi szellemi életbe? Feltételezhetjük-e egyáltalán, hogy volt olyan időszak, amikor a magyar viták szerves részét képezte, vagy legalábbis kulcsfontosságú és magától értetődő hivatkozási alap volt? Ha igen, akkor „melyik” Szolzsenyicin? A Gulag szigetvilág alkotója? A Nobel-díjas író? A hazájából kitoloncolt másként gondolkodó? A politikai röpiratok, vitairatok szerzője? Érdemes-e ezeket a kérdéseket épp Magyarországon feltenni,amikor életművének megítélése saját hazájában, Oroszországban is ellentmondásos? Amikor a Szolzsenyicin-viták lefolytatása helyett „odahaza” inkább a hallgatás jellemző? Szolzsenyicin nagy művei és egymásnak sokszor gyökeresen ellentmondó gondolkodói kísérletei mögött van egy konstans elem, egy állandó arc: az oroszság. Saját oroszságát ő maga egyszerre tekinti politikai kinyilatkoztatásnak (ami legfőképp a kommunizmussal áll szemben), ideológiai kategóriának (ami a konzervativizmus „népi” válfaját teszi a hierarchia csúcsára), morális küldetésnek (ami az individualizmus összes formáját kizárja), eszmei pozíciónak (ami mindenféle nyugatos szemlélet ellenpólusa) és történelmi szerepnek… A Szolzsenyicin különlegesen gazdag publicisztikai hagyatékából készült válogatás keretében azt mutatjuk be, mit is jelent nála az így felfogott „oroszság” mint komplex önkép és alkotói szemlélet, politikai és ideológusi szerep. Ám amikor az orosz hazafiság jelentéséről, meggyalázásáról vagy az orosz történelem tanulságairól beszél, az nekünk, magyaroknak is sokat mondhat – arról, hogyan találhatunk rá egy olyan egészséges hazafiságra, amely a közös szellemiségben gyökerezik, de nem kirekesztő, és új esélyt ígér... abban a világban, amely Szolzsenyicinszerint a vesztébe rohan.

Mutass kevesebbet