Oroszország története

S. F. Platonov. Oroszország története. Budapest, [1936]. Athenaeum Kiadás. Athenaeum Irodalmi és Nyomdai Rt. 415, [1] p. Fűzött egészvászon. // Részlet a könyvből: AZ OROSZ SZLÁVOK, ORSZÁGUK ÉS SZOMSZÉDAIK. Az orosz tájat rendszerint mint egyhangú sík rónát szokták ábrázolni, amely két sávra oszlik: a déli sztyepvidékre és az északi erdős vidékre. Azonban nem szabad azt hinni, hogy ezek a síkságok egyhangú rónavidékek. Több magaslati vonal húzódik át rajtuk, hatalmas folyamok völgyeivel átszelve és Oroszország egyes vidékeit festői jellegűvé teszik, ami gyakran a középnémet tájra emlékeztet. Rendkívül szépek a nagy folyamok magas partjai (a Dnjeper, Volga, Oka, Szura stb.) és a régi okai erdők (Valdai) magaslatai, ahonnan a Dnjeper, Volga és a Düna erednek. És a déli sztyep földjén, a magas folyampartokon, pompás erdős oázisok vannak, különösen alakult krétaszikláikkal, amelyekről csodálatos kilátás nyílik a végtelen sztyepre és ahol meglepően szép a fény és színek játéka naplementekor. Az ország szépségének a régi időben megfelelt gazdagsága is : a termékeny humuszos talaj, a folyók halgazdasága, az erdőkben vadak és méhek tömegei; az egyhelyben lakó telepes itt szánthatott, vadászhatott, kihasználhatta az erdő kincseit; a nomád a füves sztyep végtelen távolságain legeltethette nyájait és mehetett a vad után. Ezért az orosz föld ősidőktől lakott föld volt.

Mutass kevesebbet